A FAJTA KIALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE

Őshonos nemzeti kutyafajtánk, amely Magyarországon alakult ki. Eredete az erdélyi kopóéhoz hasonlóan a távoli időkbe nyúlik vissza. Közismert, hogy az agár a legősibb típusú vadászkutya, amelyet az ókori ábrázolások bizonyítanak. Vadászképességei sok évezred alatt igen mélyen rögzültek. Az évezredek változatlan vadászati módjai rendkívül önálló, nagy mozgásigényű vadászkutya típust alakítottak ki. Képes volt utolérni, majd megfogni a menekülő vadat. Sokféle vadra használták, nyúlra, rókára, antilopra, szarvasra, farkasra. Szaglása nem fejlődött ki. Arra nem is volt szüksége, hiszen orrát a nagy sebesség miatt úgysem használhatta. Ez inkább akadályozta volna munkájában. Látása viszont annál fejlettebb. Szemre dolgozik. Gyorsasága helyettesítette az akkor még nem létező lőfegyvereket. Ezeket a sebes kutyákat a vadászok lóháton követték

 

A ma élő agárfajták így az angol, orosz, afgán, perzsa, arab, magyar egy közös őstől származnak, ez pedig az egyiptomi agár. A magyarság Ázsiából Európába vándorlása során minden valószínűséggel keleti agarakkal, ill. agár típusú kutyákkal űzte a vadászatot. A magyarok agarászatának nyomai a Kazár birodalomig nyúlnak vissza. A Kárpát-medence növényföldrajzi viszonyai a honfoglalás idejeben nem kedveztek az agarászatnak. Az Alföld erdeinek fokozatos csökkenésével kezdett feléledni az agárral való vadászati mód. Első írásos emlékeink is Szent István idejéből valók. Az Árpád-korban a sólymok, kopók, agarak rangja emelkedett. Az Anjouk alatt ez az elismertség folytatódott. Mátyás király is szenvedélyesen szerette az agarakkal való vadászatot. Janus Pannonius és Balassi Bálint műveiből ismerhettünk meg olyan utalásokat, amelyek agarakról, ill. a velük folytatott vadászatokról szólnak, felidézve a nemes passzió hangsúlyos értékét. A török hódoltság idején számos keleti jellegű agár került Magyarországra. Az arab agár átütő genetikai erejét, sivatagi sárga színét vadászkutyáink megőrizték. Az agarászat a törökök elvonulása után is megmaradt, és népszerű vadászattá vált. Nagyon kedvelt volt a nemesség körében, ugyanakkor nemesi kiváltságot is jelentett. Az agarászat lassan sportjelleget öltött és sajátos nyelvezetével a feudális Európa kedvenc szórakozásává vált. dézzük fel ezeket a magyar kifejezéseket, amelyekkel annak idején olyan találóan fogalmazták meg az agarak munkájának égés fázisait, így pl. az agarakat füzérre és nyeregre szoktatják úgy hogy a ló mellett szíjra fűzve nyugodtan, biztosan járjanak. A corka páros agáreresztő szíj. Az agarat vadászatra nem idomítják, hanem hajszolják. A hajsza megkezdése előtt a nyulat bemutatják az agaraknak. Ha egy napon több hajsza van, az agár elfárad, kifullad, kiáltott. Fiatal agarak esetében, ha a hajszolás után elfáradva abba hagyják az üldözést, és a ló mögé vonulnak, azt mondják elzüllöttek. Az agarak szemre hajtanak. Ha a nyúl kipattan, kigördül a vackából, az agarak utána iramodnak, felveszik, majd beérik. Az első agár vág rajta, s miután ilyenkor a nyúl oldalt ugrik, az agár túlfut rajta, elhajtódik. Ha a nyúl irányváltoztatásával közelebb kerül a másik agárhoz, reá hajlott, ez az agár átveszi a nyulat a másik átadja. Ha az agarak utolérik, elébe kerülnek, forgatják.

magyaragae1rtf6rte9nete-6.jpg

magyaragae1rtf6rte9nete-7.jpg  

Ha az agár a nyúl várható fordulásának irányába mozdul, akkor kertel. Ha a nyúl felbukik és az agár átszalad rajta, a nyulat átszárnyalja. Védőagár az, amely nem engedi, hogy az elkapott nyúlhoz a többi hozzányúljon. Győzős agár az, amely a hajsza elején lassabban hajt, majd futását fokozatosan gyorsítja. A sebes agár ennek ellenkezője. Zsinórban hajt két agár, ha egymás mellett iramodnak, kolbászt csinál, ha egymás mögött futnak. Orrán viszi a nyulat, ha hamar fordítás nélkül kapja el. Nyeregbe szorul az agár, ha elfáradva a ló mögé húzódikMagyarországon az agarászat aranykora a XVIII. és XIX. század volt. Erre lehetőséget nyújtott a fantasztikus vadbőség. Ez az időszak a XX. század elejéig tartott. Egyre nagyobb mértékben kezdték keresztezni a magyar agarat az angol agárral olyannyira, hogy a XX. század végére megcsappant rendkívüli módon a fajtatiszta magyar agár állomány.A populáció átalakult, de megőrizte magyar őseinek kiváló belső tulajdonságait, ellenálló képességét. Igaz, hogy egy kicsit gyengébb és fáradékonyabb, sőt sérülékenyebb lett, viszont fordulékonysága, gyorsasága növekedett. A versenypályán így növekedtek az esélyei.A magyar agár minden esetre jellegzetesen terepagár volt az angol versenyagárhoz" képest

Az anglomániának, ill. versenyszellemnek volt egyenes következménye, hogy az agár vesztett eredeti típusából és nagyon nehéz feladat elé állította a későbbiekben azokat, akik a fajta megmentését tűzték ki célul..

magyaragae1rtf6rte9nete-8.jpg  

A II. Világháború a magyar állatállományt is megtizedelte. Egészen 1963-ig a fajtát sokáig eltűntnek kezelték, ameddig a közeli Károlyi uradalomból származó Nagyecseden felbukkant néhány eredeti példány. Ezekkel indult meg újra a tenyésztés. 1966-ban az F.C.I. önálló fajtaként fogadta el a magyar agarat. Azóta számos nemzetközi sikert ért el a fajta, Európa több országában kedvelik és tenyésztik. Minden okunk meg van arra, hogy a fajta népszerűsége és további növekedése folytatódjonKüllemét tekintve a magyar agár erőteljes testalkatú, izmos, jellegzetesen vágtázó felépítésű fajta. Frontja, arányai, szögeilései és instabilitása a gyorsaságra és állóképességre predesztinálják. Mérete 65-75 cm. Az angol agártól elsősorban erősebb csontozata és kissé szélesebb feje, nagyobb, kissé vastagabb füle különbözteti meg. A koponya erős, széles, az arcorri rész erőteljes, de nem durva és nem elhegyesedő. Fogazata erős, szabályos, álkapcsa hatalmas, orrtükre feketén pigmentált. Szemei sötét színűek, tekintete élénk, értelmes. Törzse lapos és mély, hasa felhúzott, farka hosszú, a csánkig ér. Bőre finom, szőrzete rövid, testhez simuló. Télen aljszőrzet is borítja. Egykori jellegzetes színe a borsósárga cirmos változattal. Ma már majdnem minden agárszín megengedett. Nem kívánatos a kék, az ordas, a barna és a fekete-cser. Mint őshonos nemzeti kutyafajtánk, mindenképpen különleges figyelmet és támogatást érdemel. Egyébként természete kissé tartózkodó, de értelmes és kezelhető. Éber, jó személy és házőrző.

A fenti leírás a "Fergeteges Örökségünk" című könyvből valók.