 |
Uszkár óriás (Caniche Grand)
Általános
leírása
Színe: fehér, fekete, barna, ezüst, apricot
(sárgabarackszínű). Marmagassága: 45-60 cm. Testtömege: 25-30 kg
Az uszkárt
mérete alapján három változatban tenyésztik: óriás-, közép- és törpeuszkár (a
közép és a törpeuszkár adatait lásd lejjebb).
Elegáns
felépítésű, könnyed, szinte lebegő járású, érdekes megjelenésű kutya. Feje
kissé elkeskenyedő, testéhez viszonyítva arányos. Szeme barna, mélyen ülő.
Fogazata fejlett, ollós harapású. Füle hosszú, mélyen lelóg, vége lekerekedő.
Orrtükre fekete, a barna uszkároké gesztenyeszínű is lehet. Nyaka
lebernyegmentes, elegánsan ívelt tartású. Büszke fejét magasan hordja. Mellső
végtagjai oszlop szerűek, párhuzamosak, izmosak. Hátulsó végtagjai jól alá
támasztják a testet, combjai erősek, izmosak. Mancsa kicsi, zárt, ujjai jól
íveltek. Karmai feketék, a barna uszkárokéi barnák. Mellkasa mély, hasa egészen
enyhén felhúzott, háta egyenes. Szőrzete zsinóros vagy fürtös nyírják.
Viselkedése,
tulajdonsága
Temperamentumos,
élénk, éber, rendkívül értelmes. Könnyen tanítható kutya. Érdeklődő, szófogadó,
szemfüles Gazdájához odaadóan ragaszkodik
Története
Sok -
egymásnak eléggé ellentmondó - elmélet születelt már az uszkár eredetéről, őse
kétségtelenül a barbet, ez a kitűnő francia vadászkutya. Rajzok, festmények
tanúsítják, hogy már a rómaiak és a görögök is tartottak jellegzetesen
„oroszlánosra" nyírt, göndör szőrű, uszkár típusú kutyákat Angliában az
1500-as évek elején mint vadászkutyák jeleskedtek, a cári Oroszországban és
Németországban vízivadász apportírozására használták őket. Franciaországban őrző-védő
feladatokat is elláttak, sőt a napóleoni háborúkban sok uszkár kísérte gazdáját
a hadjáratokba. Más dokumentumok arra utalnak, hogy a középkorban, amikor
vándorkomédiások járták a falvakat, a vásárokon egyebek között uszkárjaik
mutatványaival, mókáival szórakoztatták a közönséget. Egyes kutatók szerint a
régies „oroszlános" nyírás is talán onnan eredhet, hogy minél
komikusabbnak hasson a cirkuszokban megjelenő uszkár.
Az angolszász
országokban french poodle néven vált is mertté, sőt még nálunk is - egészen
1930-ig - mint francia pudlit ismerték, később viszont a német „pudel"
elnevezés terjedt el világszerte. A szó jelentése: loccsanás a vízben... Az
uszkár jelentős helyet és szerepet kap az irodalomban, a művészetben is.
Egyebek között Thomas Mann és Beethoven hátrahagyott irataiban maradtak fenn
megható feljegyzések az uszkárról, de sok képzőművészeti alkotáson is szerepel
ez a kedves, bohókás, érdekes eb. Toulouse Lautrec is szívesen rajzolt „az úri
dámák kellékeként" uszkárt. Érthető hát, hogy a fajta rendkívül népszerű
lett az egész világon. Elterjedésére, közkedveltségére jellemző, hogy csupán az
Amerikai Egyesült Államokban 1975-ben 200 ezer uszkárt törzskönyveztek.
Használhatósága
A legtöbb
ember számára az uszkár mulatságos, bohókás, pattogó, játékos kis ölebet
jelent, ezért minden bizonnyal furcsa ötletnek tűnhet besorolása az őrző-védő
fajták közé. Ám a kutyatenyésztésben éppen az az érdekes és izgalmas, hogy mi
mindent lehet kezdeni egy fajtával. A kisebb változatok valóban elsősorban
kedvencként közismertek, de az óriásuszkár testi erejénél, bátorságánál, jó
szaglásánál fogva nagyon is alkalmas őrző-védő munkára. Ideális sportkutya.
Sajnos, ezt kevesen tudják, és még kevesebben használják ki a kutyában rejlő,
szinte kivételesen nagyszerű lehetőségeket: intelligenciáját, temperamentumát,
tanulékonyságát. Holott éppen ezek a tulajdonságok tették lehetővé sokoldalú
alkalmazását: bevált mint hadikutya, mentőkutya, vízivadász, mutatványos eb,
házőrző és testőr.
Uszkár, közép (Caniche Moyen)
Marmagassága: 35-45 cm. Testtömege: 8-10 kg.
Külön
említést érdemel az uszkár szőrzetének nyírása,amely egyébként mindhárom
változatra érvényes és hasonló. A hagyományos „fazon" az úgynevezett
„oroszlánnyírás" amely nem véletlenül alakult ki. Amikor még az uszkár
vadászott különösen hasznos munkát végzett a vadkacsák kihalászása terén
mocsaras, iszapos vizekből, tavakból. Nos, hogy könnyebben mozoghasson a
vízben, hátulsó részén leborotválták a szőrzetet.
Később
azután már úgy nyírták meg ezeket a kutyákat, hogy szőr- csomókat hagytak meg
az érzékeny ízületek védelmére Az uszkárok szeméből pedig hátratűztek a szőrt
eleinte csupán vékony drótdarabbal, később különböző színű szalagokkal -, hogy
a vadászok könnyebben megismerjék saját kutyáikat az „iszapfürdőben". Azok
a kutyabarátok, akik olykor bizony megmosolyogják az uszkár furcsa
„fazonját" sőt - valljuk be őszintén - néha csaknem undorodva szemlélik az
imigyen megnyírt „maskarákat", talán más szemmel néznének ezekre a
kutyákra, ha tudnák, milyen hasznos célt szolgált valaha szőrzetük különleges
megnyírása.
A másik,
napjainkban inkább kedvelt és elterjedtebb „fazon" az úgynevezett holland
nyírás, amit a standardkönyvek újabban „1960-as nyírásaként, illetve „szabályos
nyirás" -ként emlegetnek. Ennek az a lényege, hogy az állat testén a szőrzet
viszonylag egyenletesen rövid, a haton moarészerű, s fokozatosan növekedik az
oldalak és a végtagok felső vége felé. Ennek a fazonnak vitathatatlan előnye,
hogy „kutyább formájú" marad így az uszkár, hátránya viszont, hogy ott
hagyja a kutyán a legtöbb szórt, ahol a legjobban piszkolódik.
A holland
nyírást egyébként Amerikában például el sem fogadják a kiállításokon. Ott az
egészen fiatal uszkárok „kölyöknyírást" kapnak, a kifejlett állatok pedig
„oroszlán-" vagy „angol" fazonnal jelennek meg az
ebszépségversenyeken.
Uszkár, törpe (Caniche Nain)
Marmagassága: 35 cm alatt. Testtömege: 3-5 kg. Használhatósága
Az uszkár
családnak ez a legkisebb, „mini" változata egyúttal a legfelkapottabb
típus is; nagyon népszerű világszerte. Főként lakásban, kedvencként tartják ezt
az arányos „szobacirkálót". Nincs igaza annak, aki úgy gondolja, hogy a
törpeuszkár tulajdonképpen nem is igazi kutya. Ellenkezőleg: ez a parányi eb
tele van csupa természetes, jó „kutyatulajdonsággal". Éppen ezért jelzőkutyának,
gyerekek mellé játszótársnak, kísérőnek, „kedvencnek" egyaránt alkalmas
|
|
Magyar agár
Általános
leírása
Színe:
cirmos, foltos vagy egyszínű, jelzéssel vagy anélkül, fekete, zsemlye, ordas
vagy hamvas. Marmagassága: 65-70
cm (kan), illetve 63-69 cm (szuka). Testtömege:
25-30 kg.
Ősi
vadászkutyafajta. Nem túl filigrán, de nem is erős állat. Testhossza valamivel
több, mint a marmagassága. Erős csontozatú, izmos, karcsú állat.
Feje ék
alakú, hosszúkás; homloka szélesebb, mint az angol agáré. Fogazata igen
fejlett, ollósán záródik. Orrtükre fekete. Füle kicsi, puha, hátracsapva tartja,
de a V alakban pofához simuló fül is elfogadott. Szeme barna, középnagy, nem
kidülledt, értelmes tekintetű. Nyaka nem túl hosszú, izmos, szép vonalú. Törzse
megnyúlt, hihetetlenül izmos, mellkasa mély és lapos. Hasa felhúzott, hátvonala
egyenes, ágyéka hosszú és izmos. Fara széles. Mellső lábai egyenesek, erősek.
Hátulsó lábai izmosak. Farka meglehetősen hosszú, körülbelül a csánkig ér, a
vége ívbe hajló. Mancsa boltozatos, erős, ujjai zártak. Szőrzete rövid, sima,
valamivel erősebb, mint az angol agáré.
Viselkedése,
tulajdonságai
Nyílt
természetű, de kissé tartózkodó, értelmes állat. Igénytelen, rendkívül szívós.
Szaglása viszonylag gyenge, de különösebb éles szimatra nincs is szüksége,
hiszen „szemmel vadászik", mint általában az agárfélék. Hosszú, izmos
lábai, mély mellkasa lehetővé teszik, hogy hosszú távon is kövesse, utolérje és
leterítse a vadat.
Története
Agarunk
kialakulásáról nem sokat tudunk. Egyes elméletek szerint a honfoglaló magyarok
hozták magukkal, de ezt újabban vitatják. Legalábbis azt állítják, hogy ha
hoztak is magukkal őseink agár típusú kutyákat, ezek az idők folyamán annyit
változtak - egyebek között a török hódoltság idején kereszteződhettek az arab
agarakkal, majd később az angol agarakkal -, hogy nem sok közük van ma már
feltételezett őseikhez.
Hosszú időn
keresztül elhanyagolt, mellőzött, szinte ismeretlen fajta volt a magyar agár.
Tenyésztésével, nemesítésével nem törődtek, nem foglalkoztak, miközben szinte
minden nemzet kitenyésztette a maga jellegzetes agártípusát.
Egyes
kinológusok viszont éppen azt hangsúlyozzák, hogy miután Magyarországon sohasem
volt különösebben népszerű az agarak futtatása, vagyis a versenyszerű
agarászat, a Kárpát-medencében élő magyar agár tulajdonképpen megmaradt ősi
formájában, csupán alkalmazkodott a helyi körülményekhez.
Mindenesetre
- és ezzel bizony nagyot ugrottunk a magyar agár történetének ismertetésében -
amikor az egyik magyar film forgatásakor Mátyás király udvarához tartozó
„korabeli" magyar agarakra volt szükség sehol nem találtak ilyen állatokat.
Nos, a kihaltnak vélt magyar agarat Szigethy Kálmán, a gödöllői filmtelep vezetője
sajátos módon Szabolcs-Szatmár megyében fedezte fel, ahol vásárolt is egy
szukát és két kant, majd ezeket továbbtenyésztette. Csupán ezután figyelt fel
néhány lelkes kutyatenyésztő erre a régi magyar fajtára, és megkezdődött a
magyar agár újkori tenyésztésének története, a fajta korszerű típusának
kialakítására.
Használhatósága
A fajta hűséges
hívei szerint a magyar agár „a versenypályán tanulékony, fáradhatatlan és igen
ambiciózus". Miután edzett, igénytelen, szívós állat, tartása egyszerű,
gond nélküli. Házőrzésre is alkalmas, és hűséges, megbízható társ
|
